Hogy miért utaztunk az első éjszaka előtt 200 km-t? Talán, hogy magunk mögött hagyjuk a lelkünket, a lelkiismeretünket. Hogy az álmot kiszakítsuk a hétköznapokból?

Pedig az első együttlét botorkálós, puhatolózás volt. A hozzád bújás, a visszafele sokkal rövidebbnek tűnő 200 km-t a válladra hajtott fejjel zsibbadni sokkal mélyebb élmény volt. 

 

Hogy aztán megtanuljuk egymástól, hogy milyen órákig egymásban és egymással, felszabadulva, őszintén, gátlástalanul, mocskosan, fáradtan, vízben, hangosan, szerelmesen, titokban, asztalon, gyorsan, hosszasan, 

Megosztás a facebookon

Szeretem ...-al lezárni a mondataimat. Lezárni.. én? A ... nem lezárás. 

Az sem.

Ez a blog sem. Főleg ilyen céllal nem, hogy most elkezdjem elölről. De talán egyszer megmutatom Neked is.

És ha idetéved valaki, hátha tanul. Azt amit én nem tudtam, mert nem mesélték. Persze, hiába mondták volna, csak az ér úgyis, amit saját bőrén tapasztal az ember... (megint ezek a pontok..)

De ha valaki, akárki, elmondja előre, hogy a szex egy kapcsolat rugója (nem kizárólagos persze), vagy, hogy pl. nem a piás, bulis idealizált állapotára kellene alapozni életeket.

De ez adott, ezen sírhatok, EZT valóban nem tudom változtatni. Amit tehetek, hogy megpróbálom máshogy csinálni. Amit tudok, átadni a fiamnak. 

Hány éve is ismertelek akkor? 6. Soha nem tűntél fel, Te voltál a jófej srác, akivel lehetett felületesen beszélgetni, családról, épülő házról, lehetett Rád számítani. Féltem attól, hogy miről beszélgetünk majd, ha úgy alakul, hogy kettesben leszünk, mert úgy alakult.  

A nap végére (ekkor már többen voltunk) NEM TUDOM HONNAN. De belém ütött valami. Előttem sétáltál az utcán, elnéztem a melegítőd (hogyan lehet vacsizni elmenni melegítőben??) és belém nyilalt, hogy TE férfi vagy, és szükségem van Rád. Soha nem éreztem ilyet. Ámor létezik? És éppen arra járt talán.

Nem kellett sok ahhoz, hogy kiderüljön, Te sem vagy semleges, és innen, innen klasszikus a történt. Egy közös buli, utána egy közös éjszaka. (Azóta sem emlékszem, melyik bugyim volt rajtam és mivel soha nem került elő ez is egy ... kérdés marad örökre.)

Hányszor merengtem azon, hogy vajon milyen érzés lehet, ha valakivel beszélsz róla, hogy igen, van szeretőm, már fél éve. Aztán ahogy telt az idő, már az egy évet ízlelgettem. Aztán a 2-t, 3-t, a majdnem 4-t.

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon