Hogy miért utaztunk az első éjszaka előtt 200 km-t? Talán, hogy magunk mögött hagyjuk a lelkünket, a lelkiismeretünket. Hogy az álmot kiszakítsuk a hétköznapokból?

Pedig az első együttlét botorkálós, puhatolózás volt. A hozzád bújás, a visszafele sokkal rövidebbnek tűnő 200 km-t a válladra hajtott fejjel zsibbadni sokkal mélyebb élmény volt. 

 

Hogy aztán megtanuljuk egymástól, hogy milyen órákig egymásban és egymással, felszabadulva, őszintén, gátlástalanul, mocskosan, fáradtan, vízben, hangosan, szerelmesen, titokban, asztalon, gyorsan, hosszasan, 

Megosztás a facebookon

Szeretem ...-al lezárni a mondataimat. Lezárni.. én? A ... nem lezárás. 

Az sem.

Ez a blog sem. Főleg ilyen céllal nem, hogy most elkezdjem elölről. De talán egyszer megmutatom Neked is.

És ha idetéved valaki, hátha tanul. Azt amit én nem tudtam, mert nem mesélték. Persze, hiába mondták volna, csak az ér úgyis, amit saját bőrén tapasztal az ember... (megint ezek a pontok..)

De ha valaki, akárki, elmondja előre, hogy a szex egy kapcsolat rugója (nem kizárólagos persze), vagy, hogy pl. nem a piás, bulis idealizált állapotára kellene alapozni életeket.

De ez adott, ezen sírhatok, EZT valóban nem tudom változtatni. Amit tehetek, hogy megpróbálom máshogy csinálni. Amit tudok, átadni a fiamnak. 

Hány éve is ismertelek akkor? 6. Soha nem tűntél fel, Te voltál a jófej srác, akivel lehetett felületesen beszélgetni, családról, épülő házról, lehetett Rád számítani. Féltem attól, hogy miről beszélgetünk majd, ha úgy alakul, hogy kettesben leszünk, mert úgy alakult.  

A nap végére (ekkor már többen voltunk) NEM TUDOM HONNAN. De belém ütött valami. Előttem sétáltál az utcán, elnéztem a melegítőd (hogyan lehet vacsizni elmenni melegítőben??) és belém nyilalt, hogy TE férfi vagy, és szükségem van Rád. Soha nem éreztem ilyet. Ámor létezik? És éppen arra járt talán.

Nem kellett sok ahhoz, hogy kiderüljön, Te sem vagy semleges, és innen, innen klasszikus a történt. Egy közös buli, utána egy közös éjszaka. (Azóta sem emlékszem, melyik bugyim volt rajtam és mivel soha nem került elő ez is egy ... kérdés marad örökre.)

Hányszor merengtem azon, hogy vajon milyen érzés lehet, ha valakivel beszélsz róla, hogy igen, van szeretőm, már fél éve. Aztán ahogy telt az idő, már az egy évet ízlelgettem. Aztán a 2-t, 3-t, a majdnem 4-t.

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Megint VELED álmodtam. Talán 3x a héten. Az előző kettő már megnyugtató volt, beszéltünk egymással, mint két ismerős, semleges témákról, fájdalom és vágyak nélkül.

De ma nem. Ma VELE voltál, és boldogok voltatok. Átölelted, emberek voltatok, akik szeretik egymást.

Irigy voltam talán? Pedig megérdemled. Végre egy kapcsolat, ami kölcsönös vonzalmon alapul, amit fel vállalhatsz. Ahogy azt kapod, amire szükséged van. Látszólag. Mert nem tudom. Csak sejtem. Abból, hogy nem keresel, abból, amilyen vagy. Amit csinálsz. 

Tudom, soha nem adtam volna meg Neked azt, amit Ő. Talán mást, máshogyan igen.

Már vannak napok, amikor nem jutsz eszembe, de aztán jön egy ilyen éjszaka, és a semmiből újra ott vagy. És csak az űr marad reggelre.

Az űr, ami ott van lassan lassan 1,5 éve. Mikor telik be? És hogyan?

Megpróbáltam mindent. Majdnem mindent.

Találkoztam mással, de én azt akarom, amit TE adsz.

Nem találkoztam mással, de magányomban utánad kutakodtam.

Találkoztam Veled, de az már más volt, mint anno. Nem volt ott a feltétlen rajongás, felszabadulás. Illúzió volt, a múlthoz kapaszkodás, fájóbb volt, mint ha nem lettünk volna együtt még egyszer és még egyszer.

Olvastam cikkeket az elengedésről. Igen, tudom, el kell engedni. Néha még akarom is. Azt is tudom, hogy a bennem levő hiányt és káoszt nem feltétlenül Te oldanád fel. 

Lett volna alkalmunk. Sok éven keresztül, de valamiért nem léptünk. Bánom? Nem tudom. Egyet bánok, azt, hogy nem voltál őszinte. Hogy a szemembe nézve tudtál hazudni, pont akkor, amikor én kezdtem rájönni, hogy több lehetne köztünk, mint amik voltunk.

Szerelmes szeretők, Egymás karjába menekülve, általam soha nem látott szenvedélyt, férfiasságot, erőt, határozottságot tanítottál nekem.

És most itt maradtam, üresen, idősebb is lettem, és mostanra tudom, hogyan is lehetne egy férfi és egy nő együtt.

Ahogy Ti most. Elhiszem, hogy gondolsz rám, hogy néha hiányzom. De látom, hogy jól vagy. Úgy látom, hogy jól vagy.

 

Megosztás a facebookon